File:János Thorma (1870-1937) Suffering People (1892).jpg

(1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya)

Szenvedõk 1892 Olaj, vászon, 250 x 300 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A gyász témája irodalmias elõadásmódra talál Thorma János festményén. Temetõi jelent, amely láttató módon azt példázza, hogy a halál nem válogat, de a gyászolók akarva, nem akarva még õrzik az anyagi kiváltság megkülönböztetõ jegyeit. Az adakozó pillanat készteti a fekete ruhás hölgyet együttérzõ, gyengéd csókra a parasztcsecsemõ felé. A kalapos-kesztyûs férfi zsebkendõt tart a szája elé - fullasztja az õszi köd -, tekintete már kifelé tart e síri helyrõl. Háttérben a csipkefinomságú fák között kendõs parasztasszonyok párkákként állanak a síroknál, alighanem a honvédsíroknál...

Mert a e kép festõje évtizedes lelkesedésével ismételte a Talpra magyar témáját, átélve lobogó indulattal 48 történelmét, némely képvázlatában sikerült is azt elevenítenie, bár a végsõ kivitelezés során képzelete elfáradt.

THORMA, János (1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya)

Suffering People 1892 Oil on canvas, 250 x 300 cm Hungarian National Gallery, Budapest

The subject matter of mourning has a literary portrayal in János Thorma's pictures. The scene in a graveyard shows that death is not particular about anybody and that mourners have preserved signs of their privileged status. The lady in black cannot avoid kissing the baby of the peasants at a moment of charity. The man wearing a hat and gloves is holding a handkerchief to the mouth, the autumn fog is choking him, but his eyes show that he is leaving the graveyard in thoughts. Peasant women are standing as if Fatal Sisters, probably by graves of soldiers.

Thorma had been returning to the subject matter of "Rise Up, Hungarians" for several decades, going through the history of 1848 which he managed to recall in some sketches, but his phantasy failed when this picture was to be painted.

Type: genre Time-line: 1901-1925